3.Fejezet: Az áruló, a bukott és a felemelkedett

3.Fejezet: Az áruló, a bukott és a felemelkedett

Superbi naplója

- Készen áll uram? – kérdezte Pratorum. A király Inanis faluba látogatott, hogy saját kezűleg végezzen ki egy bűnözőt. A választása a helyi maffia és alvilág legnagyobb fő alakjára esett, akit a Lótusz birodalmi varázshatóságok a tegnapi nap folyamán elkaptak. A bűnöző neve Vermis egy maszkos, sötét kalapos fickó.
- Mondhatjuk. Victoria elindult már? – kérdezte Superbi tanácsadóját.
- A húga már útnak indult felkeresni a hírhedt bérgyilkosokat. Uram mégis hogy képzeli kivégezni Vermis-t? – aggodalmaskodott Pratorum.
- Azzal maga ne törődjön. Az emberek már kint várnak rám nem maradhatok tovább. Menjünk. – mondta Superbi, majd elindult a kivégzés helyére.

A faluban lakó emberek összegyűltek a falu központjánál, ahol egy emelvényen nézhették végig a bűnös halálát. Az emberek nem tudták mit várhatnak. Gladio király idejében nem kellett emelvény, így arra is szükség volt, hogy felépítsenek egyet. Superbi fellépett az emelvényre, mire a közönség tapsviharral ünnepelte.
- Jó napot kedves polgáraink! Ma összegyűltünk, mert fontos teendőink vannak és fontos, hogy halják szavaimat. Apám halála még mindig mélységes gyásszal tölt el. – Ekkor Superbi megfordul és Pratorum szemébe néz ki megvető pillantással figyeli a királyt.
- Gondolom önöket is sújtotta a hír, és úgy hiszik nincs olyan ember aki megvédheti a birodalmat. Habár apám idejében nem volt bűn és gyilkosság mégis voltak szervezetek, amiket még apám legjobb kémei sem tudtak felderíteni. Viszont az új védelmi rendszert megreformáló jogokkal sikerült megerősíteni a birodalom haderejét. – ekkor Superbi hatásszünetet tart, mire a közönség tapsolni kezd.
- Szóval ma bebizonyítom önöknek, és a birodalmunknak, hogy vagyok elég erős a béke és harmónia megteremtésére. – Ekkor a maszkos alak kuncogni kezd, majd megszólal:
- Harmónia? Béke? Te akarsz apád nyomdokaiba lépni? Neki nem kellett bebizonyítania, hogy ő király csak meg kellett jelennie. Ölj meg, és mondd azt a népednek, hogy ezzel megmenekültek, pedig fogalmuk sincs mi közelit. – A közönséget sokkolta a maszkos ember beszéde. Sokan érdeklődve figyeltek, és néma csend alakult ki.
- ERŐSEBB VAGYOK! – Fakadt ki magából a király, mire a közönség megvető pillantásokat vetett Superbi-re, ki megihletődve vissza is fogta magát.
- Remélem nem sértettelek meg téged. Tudom, hogy a valósággal szembe nézni nem annyira egyszerű, de fogadd el, hogy nem lehetsz apád utódja, és hogy nem vagy király. – mondta Vermis.
- Mondta valaki, hogy kinyithatod a szád? – mondta ingerülten Superbi.
- Te miért nem nyitod ki a szád, és beszélsz a valódi problémákról? Példaképpen arról, hogy a gazdaság csődben van vagy arról, hogy Ő vissza tért? – a közönségből többen felháborodottak lettek, és sokan bekiabáltak olyan szövegeket, mint például: „árulja el az igazságot”.

Superbi előhúzta vékony, lila színű kardját. Készült levágni a bűnöző fejét, amikor is hirtelen felbukkant előtte egy arany maszkot viselő alak ki a kardot kikapta a király gyenge kezeiből és az egyik közeli fába állította egy dobással. A területet ellepte a több, mint ötven arany maszkot viselő, fekete csuklyás alak. A közönség rémülten szorosan az emelvény előtt összetömörült.
- De mégis? Hol vannak a katonáim? – kérdezte döbbent arccal a király. Megfordult Pratorumot keresve ki eltűnt az eddigi helyéről. Vermis kiszabadult a varázslattal ráhelyezett kötelektől, majd az összegyűlt nép elé állt kitárt karokkal.
- A maguk előtt álló király el fog bukni. Mielőtt azt hinnék, hogy mi a rossz oldalon állunk megnyugtatom önöket, hogy a mi érdekünk a birodalom jóléte. Az önök java is. Nem szeretnénk olyan világban élni, ahol nagyképű, zsémbes királyok uralkodnak felettünk, és döntenek az életünkről. Demokráciát, és egyenlő bánásmódot akarunk. Gladio uralkodó halálával véget ért a birodalom békés, és harmonikus kora. Sok gonosz és sötét erő fog eljönni, hogy bosszútájon vagy elvegye, amit megszerezett az évek alatt a világ. Én azt mondom, ne hagyjuk ezt az elnyomást. A királyé lehet a pénzünk? Ennek a vásári majomnak a kezébe helyeznék a gyermekik életét? Döntsenek mellettem. Döntsenek mellettünk. Mi vagyunk A REND! Mi vagyunk az EGYENLŐSÉG! Mi vagyunk a DEMOKRÁCIA! Mi vagyunk a RED! – Vermis és társai szórólapokat szanaszét hagyva eltűntek másodpercek alatt mire a varázshatóságok megérkeztek.

Az emberek többsége felvette a földön heverő lapokat, majd elmenekültek a helyszínről. Superbi belebámult az eseményekbe. Gyomra összeszorult, torkában óriási gombóc nehezítette a lélegzetvételt, szíve hevesen vert. Egyszer csak meglátott egy maszkos alakot ki még kitűnt a tömegből. Ez a maszk viszont más volt, mint a többi. Ez gyémántból készült. A maszkos alak lassan a maszkjához emelte kezét, majd leemelte azt. Az rámosolygó arcot látva Superbi végtagjai ellazultak, majd a padlón találta magát.
- Pratorum… - mondta, majd elájult. 

2.Fejezet: Az utolsó küldetés

 

2.Fejezet: Az utolsó küldetés

Vörös Haj naplója

Az erdő fái között a szüntelen csöndben egyszer csak elsuhant egy alak maga mögött hagyva a felkavart természetet. Egy vörös csíkot láthattak csak az erdőben lakó állatok. Ennek az alaknak a neve Vörös Haj volt. Éppen Inanis falu egyik faházához tartott rendezni egy üzletet. Vörös Haj bérgyilkosként dolgozott, de nem olyasfajta volt, akinek őt gondolták. Minden esetben csak olyan emberek kiiktatásában vett részt kik amúgy is bűnöző vagy sötét lelkek voltak. Sosem gyilkolt gyámoltalan vagy ártatlan embert.
Az élénk vörös hajáról lett híres. Sokan azt pletykálták, hogy áldozatai vérével színezte be hajfürtjeit, de ez persze nem igaz. Vörös Haj Rém birodalom Monstrum királyságában nőtt fel, majd apja halála után anyjával Inanis falujában telepedtek le. Vörös Hajnak nem volt különleges varázsereje. Egyetlen ereje az a hajlékonysága, és legfőképpen a hitetetlen gyorsasága.

Megérkezett céljához. A faház ajtaját nagy erővel berúgta, ahol bérlője épp pakolászott egy dobozba.  - Rosszkor érkeztél! Menj innét! – Mondta fennhangon a túlsúlyos férfi.
- Csak nem át akart verni? – Vörös Haj egyik pillanatról a másikra kést fogott a férfi torkához. A lánynak mély zöld szemei a férfi sötét szemeibe néztek.
- Higgye el senki sem sírna maga után ha most egyszerűen csak elvágnám a torkát. Adja oda a pénzt, és már itt sem vagyok. – Vörös Haj most már hátrább lépett pár lépést, hisz látta a férfin, hogy nagyon megrémült.
- Rendben máris. Jól is teszi ha elmenekül! Ma érkezik a király, hogy példát mutasson. Ma megölik a főnökünket, és ránk se várna jobb sors, így mindenki aki teheti elmenekül innét. – mesélte a férfi Vörös Hajnak aki már kinyújtotta a kezét a fizetségre várva. A férfi elhelyezte pénzes tasakját a lány kezébe, aki egyik pillanatról a másikra elillant, mint a füst. Az áldozat fejét pedig a küszöbön hagyta. 

Hazafelé megszámolta a jutalmát. Hatszáz ezüst és ötven arany. Két óra gyaloglás után egy három emeletes házhoz ért. A házat nagyon nehezen lehetett felismerni méretei ellenére teljesen bele olvadt a környezetébe. Vörös Haj belépet az ajtón, ahol megszólalt egy jóleső hang:
- Hát megérkeztél picikém! Már aggódtam, hogy túlhajszoltad magad a munkában. – Szólt a konyhából Vörös Haj anyukája. Az anyuka rongyokba öltözött öregasszony volt már. De frizuráján egyáltalán nem látszott az eltelt idő. Vöröslött csak úgy, mint lányának gyönyörű frizurája.
- Semmi gond velem anyám. Kell segítség? – Nyomott egy nagy cuppanóst anyja arcára, majd beállt mellé krumplit pucolni.
- Minden rendben volt ma az erdővel? – Kérdezte Vörös Hajra pillantva az anyukat. Habár sok éve már, hogy Vörös Haj bérgyilkosság által szerzi meg a kenyérre valót anyjának sosem merte bevallani, hisz azok után már nem tudna a szemébe nézni a szégyentől. Azt hazudja, hogy az erdő felügyeletéért felelős, és hogy ezért pénzt kap.
- Minden a legnagyobb rendben. Úgy hallottam, hogy a király meglátogatja a falut. – Válaszolta határozottan Vörös Haj, és persze tudta, hogy az utolsó mondatával el is tereli teles mértékben a szót.
- Hogy micsoda? Jesszuskám! Mindenképp ott kell lenünk lányom! A király eljön hozzánk. Micsoda megtiszteltetés, és micsoda kénytelen helyzet. Pont most mikor úgy sajognak a térdeim, jaj. Mit szólnál ha közösen mennénk az ünnepélyre? – Az asszony megszállottan imádta a királyt, és szegény nem tudta még feldolgozni a halálát.
- Mama a király fia érkezik. Tudod, ő más miatt jön ide. Példát mutatni. – Az öregasszony kételkedve nézett a lányára.
- De mégis kinek akarna példát mutatni szeretet királyunk? Ne beszélj butaságokat drágám. – Mosolygott a hölgy.
- Rendben anya. Figyelj, van elég pénz, hogy télig kihúzzuk. Ide rejtem a szekrénybe. Szeretlek. Én most megyek. A munka vár rám.
- De hát még csak most jöttél haza. – A lány se szó, se beszéd puszit nyomot anyja arcára, felkapta a kis táskáját, és kilépet az ajtón, amikor is bele botlott valakibe. Hirtelen ösztönből előhúzta kését, de aztán vissza is tette, amikor meglátta ki áll előtte. Victoria Honorem a király húga volt az. Három évvel ezelőtt Victoria világjárása alatt a sors összehozta a két lányt. 

- Örülök, hogy újra látlak téged. Nagyon fontos volt, hogy találkozzunk. Bocsánat, hogy nem jeleztem neked előre, hogy jövők, de siettem, ahogy csak tudtam. – mondta Victoria.
- Légy gyors. Sietek. – komoran felelte Vörös Haj majd elment Victoria mellet és megindult az erdőbe.
- Sosem voltál a szavak embere. Már megszokhattam volna, de most többről van szó. Ez lehetne az utolsó küldetésed. – Vörös Haj vissza fordult Victoriára nézve.
- Miről lenne szó?
- Maga a király küldött érted, aki mint tudod a bátyám lett. Egy küldetésről lenne szó, amit ha jól végzünk, el a király feloldoz téged és Farkast hivatalosan is az egész birodalom előtt. Így végre beköltözhetsz Amdeába, és anyukádnak is normális élete lehet. – Vörös Haj elmorzsolt egy könnycseppet. Nem szokott sírni, de több, mint hat éve már, hogy kitiltották minden birodalomból és üldözik. Mindig is arra vágyott, hogy újra normális életet élhessen, de főleg anyukájának akartam megadni a legtöbbet.
- Mit kéne tennünk? – kérdezte komoly arcvonással Vörös Haj
- Egy csuklyás gonosztevőt kell elkapnunk. Nem lesz könnyű. Ez a valaki már kilenc ember haláláról tehet. Valami itt bűzlik, és sokan azt pletykálják, hogy Tenebris tért vissza. Ki kell derítenünk ki ő, és ha úgy adódik megölni őt. De mindenek előtt meg kell keresnünk Farkast. Van kedved egy utolsó kalandra indulni? – kérdezte Victoria, majd kinyújtotta kezét Vörös Haj felé.
- Mindig is az utolsó kalandra vágytam a legjobban. – Felelte, majd kezet fogtak és elindultak Sehol faluba, északra a hófedte vidékre.

1. Fejezet: Semmi sem fenékig tejfel

1. Fejezet: Semmi sem fenékig tejfel

Superbi naplójából

- Uramnak tudnia kell, hogy a királyi kincstár hanyatlóban van. Ha megfogadja a tanácsomat, mint tanácsadója azt ajánlom, hogy kérjünk segítséget Viridem királynéjától. Bizonyára nem hagyna minket csendben a bajban. Mit gondol erről uram? – Mondta Pratorum ki Superbivel együtt újonnan jött tanácsadó. Az új király mellé mindig új tanácsadót választanak, így ez itt Amdeában sem volt másképpen.
- A személyzet elkészült már a forró fürdőmmel? Elfáradtam a napi teendőkben. – Pratorum nem éppen erre a válaszra számított, amit az arckifejezéséről is letudott olvasni Superbi.
- Uram ne vegyek sértésnek, de úgy gondolom… - Pratorum megijedt. Superbi a közelben lévő asztalra csapott.
- Nem vagyok kíváncsi jelenleg a véleményére Pratorum. Helyezze kicsit kényelembe magát, és ne menjen az idegeimre. A királyság holnap is állni fog, és kiérdemeltem a pihenést. – Pratorum savanyú arcot vágva arcon fordult és kilépet a pompázó királyi szobából. Superbi beült a fürdőkádba, aminek a tetején vastagon állt a rózsaszín hab. Miután eléggé megmosdott a szoba tetején átlátható üvegen keresztül szemlélte a csillagos eget. Közben végig apjával közös emlékeire gondolt vissza.

Másnap reggel a nap sugarai ébresztették fel. Álmaiban az atyjával mentek vadászni egy farkasra, majd az szétmarcangolta az apját, de álmában Superbi-t nem rázta meg ez a dolog. Csak állt és mosolyogva figyelte, ahogyan a farkas darabokra marcangolja a férfit. Felkelve örült, hogy az álom véget ért, de örült, hogy újra láthatta az apját még ha álom volt is.
Hitelen valaki betört az ajtón, és mellé ugrott az ágyba.
- Szóval most már hivatalosan is király lettél bátyokám? – Victoria volt az. Pont úgy nézett ki, mint Superbi. Lilás frizurájával és kék szemével le se tagadhatta bátyát. Habár mind ketten anyjukra hasonlítanak sajnálatos módon nem ismerhették őt. Apjukat nagyon szerették mind ketten, de Victoriának sokkal többször volt nézeteltérése vele. Igazi kalandvágyó, és világjáró leány ő, de az apja mindentől féltette. Így Victoria kitört a bezárt, királyi élettől és elszökött világot látni.
- Victoria te meg mit keresel itt? – kérdezte Superbi döbbenten.
- Hát már meg sem tisztelhetem a királyomat? Nem is hiányoztam? - Victoria egyre közelebb hajolt Superbi arcához.
- Dehogy nem. Szinte égtem a hiányod miatti fájdalomtól. – mondta szarkasztikusa Victoria arcába Superbi, majd kiszállt az ágyból, és felvette köntösét.
- Szóval még mindig bunkó vagy. Hát valami sosem változik. Most hogy már király vagy…huhu… kirázott a hideg. – mondta kéjesen és szintén szarkasztikusan Victoria miközben kiszállt ő is az ágyból és lassan tesója felé gyalogolt.
- Szóval most már bemehetünk a tiltott szobába ? – Superbi-t sokkolta a kérdést.
- Még mit nem! Mindjárt át is adom neked a kincstár kulcsát.
- Fantasztikus! – Victoria lemoshatatlan vigyorral az arcán állt Superbi elé kinyújtott kézzel.
- Azt hiszem megfájdult a fejem. Ha oda is adnám se lenne mit ellopnod.
- Ajaj, testvérkém pedig még csak pár percet voltunk együtt egy szobában. Azért nehogy felakaszd magad. Nincs pénz a kamarában? Szóval még sem annyira csodás? És hogy is mondják? Gyönyörű Amdea? Semmi sem fenékig tejfel igaz?
- Segítenél meghúzni a kötelet bizonyára. Minden esetre jól gondolod. Most nincs rendben Amdea, de majd én helyre rázom.
- Sok sikert bátyus. Azt hiszem neked elég volt ennyi is belőlem. Majd még találkozunk.
- Isten áldjon. – Victoria kilépet az ajtón.

Superbi felhívta tanácsosát és megbeszélte vele, hogy küldjenek levelet Viridembe, és tartsanak egy találkozott a Bőség faluban . A bőség falva pont Amdea és Viridem között helyezkedik el, és ez a legközelebbi falu a kettő királyságnak. Nevét a falu a gazdag lakóiról kapta. Itt él a legtöbb tehetős lakós. Ám ez egy tökéletes hely a tolvajok számára, így erősen védett terület a zöld birodalom katonái által.

Superbi hajnalban indult a faluba, majd reggelre oda értek a tanácsossal együtt. A falu központjába érkeztek, ahol már Viridem királynéja várta őket.

- Te lennél Superbi? Az én nevem Herba . – Egy gyönyörű csillogó és zöld frizurájú hölgy állt Superbi előtt. A férfi letérdelt majd kezet csókolt a hölgynek. A hölgy bekísérte őt és Superbi tanácsosát egy tárgyaló terembe. Leültek majd el is kezdték a tárgyalást.
- Nem szeretném untatni magát Herba. Pénzügyi gondjai vannak Amdeának.
- Hát csak nem? Máris kiürítette apja kincstárát? – nézett érdeklődő hangsúllyal a nő.
- Nem volt mit kiüríteni. Apám szinte teljesen üresen hagyta ott a királyságot. Az emberek még nem érzik a hatását, de jövő hét után a fejemet veszik. Még nem is tudják, hogy fel fogom emelni az adókat. Csak holnap fogjuk nyilvánossá tenni. Csak egy kis hitelre volna szükségem. – mondta Superbi olyannyira nyugodtan, és kiegyensúlyozottan, hogy tanácsosa szinte már elaludni készült.
- Maga is pénzt szeretne. Nem maga az első. Az elfek fürdenek a vagyonban, és még mindig hozzám fordulnak a birodalmak. Lassan vezethetném az egész nyugatot és most már az északot is? Nem beszélve a királyságokról kik sorban jönnek, és könyörögnek a segítségért. Mi vagyunk az egyetlen birodalom a jég birodalmán kívül kik nem kereskednek elfekkel. Ki vannak tiltva a területeinkről. De mivel apjával mindig is jó kapcsolatot ápoltunk megegyezhetünk. Kaphat tőlem pénzt, de vannak feltételeim. – Superbi állát két kezére támasztotta és mélyen Herba szemeibe nézett.
- Mégis mik lennének ezek a feltételek? – kérdezte
- Munkásokra van szükségem. Jöjjenek hozzánk, és több bért kapnak, mint maguknál. A pénzüket pedig maguknál költik el, így ez a maguk javára is szolgál. De jobban teszi ha ráveszi a népet, hogy ne elfek által készített vagy termesztett dolgokat vegyenek. Ezen felül szeretném, ha te magad vállalnád az egyik félő pletyka kivizsgálását. – Herba komolyra vette hirtelen a hangsúlyát.
- Mégis milyen pletykák? – Kérdezte érdeklődve elcsuklott hangon Superbi.
- Egy csuklyás alakról. Úgy nevezték el a helyiek, hogy Cullatus. Már kilenc ember halála feltételezhető az ő keze által. Egy szemtanú van eddig, aki azt mondta, hogy mikor megpróbálta megfigyelni az arcát a csuklyásnak, akkor amikor belenézett a csuklyába végtelen univerzum tárult elé, mint egy látomás, majd elájult. Eddigi valószínűsíthető, hogy Óriások falujából indult és, hogy Helen falujában volt utoljára. Következő legközelebbi hely pedig Amdea, így a kérésem nem csak nekem kedvez. Kétszerezd meg a védelmet. Ezt tudom tanácsolni. Ha az alkudat betartod, és mindent megteszel akkor nem kell visszafizetned a pénzt. Holnap küldöm egy kémemmel a pénzt. – mondta Herba

Superbi és tanácsosa Pratorum hazafelé indult a tárgyalás után. Superbit meglehetően felzaklatta a pletyka egy csuklyásról ki eddig már kilenc embert is megölhetett. Apja uralkodása alatt nem történt gyilkosság a birodalmában, hisz senki sem mert ellenszegülni a király szabályainak. Ám most, hogy apja meghalt Superbi attól fél az emberek nem néznek majd úgy rá, mint apjára. Ha az emberek megtudják, hogy hanyatlik a birodalom és e mellett nincsenek biztonságban a gyilkosoktól eluralkodik a pánik, és széthullik a felépített királyság.
- Pratorum az emberek nem tudhatnak róla miért kell ennyi katona. A katonák nem tudhatnák, miért kell dupla műszakot vállalniuk. A gazdasági helyzetről sem fogunk beszélni, és visszavonom az új adókat. Ezek mellett pedig holnap kifogok végezni egy bűnöst!
- Na de uram! Még azzal egyet értek, hogy nem szólunk a nehéz helyzetekről, de hogy megölni valakit? Miért tenne ilyet? Hisz tudja jól, hogy a királyságba sötét lélek nem léphet be! Ha pedig gyilkol… - Pratorum rápillantott Superbire ki komor tekintettel bámulta őt.
- Nem a királyságban tesszük meg. Hanem Inanis faluban. Az ottani embereknek kell egy kis példamutatás mi lesz ha nem tartják be a szabályokat. Bünős embert megölni nem sötét dolog! Fel kell ráznom a birodalmat. Az apámtól féltek, és ezért nem merték megszegni a szabályokat. Ki kell váltanom a félelmet az emberekből, hogy engedelmeskedjenek. Nekik pedig nem kell tudni a borzalmas helyzetünkről. Ha haza értünk szólnod kell a dráma háznak. Holnaptól egész napos előadásokat tartanak a fő királyságban. A falvakba pedig minden lakósnak ünnepi levelet küldünk. Holnaptól kihirdetünk egy új ünnepséget, amit a tél köszöntőnek hívunk majd. Tél előtt mindenképpen helyre kell állítanom a rendet Pratorum. Ezért meg kell tennem olyan dolgokat, amiket egy királynak megkell.
- Legyen így uram. Holnap ki kell válasszuk kit végez ki a bűnei miatt. De mi lesz a csuklyás alakkal?
- Felkeresem Vörös hajt és Farkast. – Ezen szavakat halva Pratorumnak leesett az álla, majd nyelt egy nagyot.
- De hát uram! Ők szökött bünőzők. Bérgyilkosok. Vörös haj egymagában halálosan veszélyes, de a Farkas ember a hat óriási farkasával legyőzhetetlen. Hogy keresi fel őket? – döbbenten kérdezte a királyt ki így felelet:
- A húgom nemrég a királyságba érkezett. Ő tudni fogja hol keressük fel őket.

---