2.Fejezet: Az utolsó küldetés
Vörös Haj naplója
Az erdő fái között a szüntelen csöndben egyszer csak
elsuhant egy alak maga mögött hagyva a felkavart természetet. Egy vörös csíkot
láthattak csak az erdőben lakó állatok. Ennek az alaknak a neve Vörös Haj volt.
Éppen Inanis falu egyik faházához tartott rendezni egy üzletet. Vörös Haj
bérgyilkosként dolgozott, de nem olyasfajta volt, akinek őt gondolták. Minden
esetben csak olyan emberek kiiktatásában vett részt kik amúgy is bűnöző vagy
sötét lelkek voltak. Sosem gyilkolt gyámoltalan vagy ártatlan embert.
Az élénk vörös hajáról lett híres. Sokan azt pletykálták, hogy áldozatai vérével színezte be hajfürtjeit, de ez persze nem igaz. Vörös Haj Rém birodalom Monstrum királyságában nőtt fel, majd apja halála után anyjával Inanis falujában telepedtek le. Vörös Hajnak nem volt különleges varázsereje. Egyetlen ereje az a hajlékonysága, és legfőképpen a hitetetlen gyorsasága.
Az élénk vörös hajáról lett híres. Sokan azt pletykálták, hogy áldozatai vérével színezte be hajfürtjeit, de ez persze nem igaz. Vörös Haj Rém birodalom Monstrum királyságában nőtt fel, majd apja halála után anyjával Inanis falujában telepedtek le. Vörös Hajnak nem volt különleges varázsereje. Egyetlen ereje az a hajlékonysága, és legfőképpen a hitetetlen gyorsasága.
Megérkezett céljához. A faház ajtaját nagy erővel berúgta,
ahol bérlője épp pakolászott egy dobozba. - Rosszkor érkeztél! Menj innét! – Mondta fennhangon a túlsúlyos férfi.
- Csak nem át akart verni? – Vörös Haj egyik pillanatról a másikra kést fogott a férfi torkához. A lánynak mély zöld szemei a férfi sötét szemeibe néztek.
- Higgye el senki sem sírna maga után ha most egyszerűen csak elvágnám a torkát. Adja oda a pénzt, és már itt sem vagyok. – Vörös Haj most már hátrább lépett pár lépést, hisz látta a férfin, hogy nagyon megrémült.
- Rendben máris. Jól is teszi ha elmenekül! Ma érkezik a király, hogy példát mutasson. Ma megölik a főnökünket, és ránk se várna jobb sors, így mindenki aki teheti elmenekül innét. – mesélte a férfi Vörös Hajnak aki már kinyújtotta a kezét a fizetségre várva. A férfi elhelyezte pénzes tasakját a lány kezébe, aki egyik pillanatról a másikra elillant, mint a füst. Az áldozat fejét pedig a küszöbön hagyta.
- Csak nem át akart verni? – Vörös Haj egyik pillanatról a másikra kést fogott a férfi torkához. A lánynak mély zöld szemei a férfi sötét szemeibe néztek.
- Higgye el senki sem sírna maga után ha most egyszerűen csak elvágnám a torkát. Adja oda a pénzt, és már itt sem vagyok. – Vörös Haj most már hátrább lépett pár lépést, hisz látta a férfin, hogy nagyon megrémült.
- Rendben máris. Jól is teszi ha elmenekül! Ma érkezik a király, hogy példát mutasson. Ma megölik a főnökünket, és ránk se várna jobb sors, így mindenki aki teheti elmenekül innét. – mesélte a férfi Vörös Hajnak aki már kinyújtotta a kezét a fizetségre várva. A férfi elhelyezte pénzes tasakját a lány kezébe, aki egyik pillanatról a másikra elillant, mint a füst. Az áldozat fejét pedig a küszöbön hagyta.
Hazafelé megszámolta a jutalmát. Hatszáz ezüst és ötven
arany. Két óra gyaloglás után egy három emeletes házhoz ért. A házat nagyon
nehezen lehetett felismerni méretei ellenére teljesen bele olvadt a környezetébe.
Vörös Haj belépet az ajtón, ahol megszólalt egy jóleső hang:
- Hát megérkeztél picikém! Már aggódtam, hogy túlhajszoltad magad a munkában. – Szólt a konyhából Vörös Haj anyukája. Az anyuka rongyokba öltözött öregasszony volt már. De frizuráján egyáltalán nem látszott az eltelt idő. Vöröslött csak úgy, mint lányának gyönyörű frizurája.
- Semmi gond velem anyám. Kell segítség? – Nyomott egy nagy cuppanóst anyja arcára, majd beállt mellé krumplit pucolni.
- Minden rendben volt ma az erdővel? – Kérdezte Vörös Hajra pillantva az anyukat. Habár sok éve már, hogy Vörös Haj bérgyilkosság által szerzi meg a kenyérre valót anyjának sosem merte bevallani, hisz azok után már nem tudna a szemébe nézni a szégyentől. Azt hazudja, hogy az erdő felügyeletéért felelős, és hogy ezért pénzt kap.
- Minden a legnagyobb rendben. Úgy hallottam, hogy a király meglátogatja a falut. – Válaszolta határozottan Vörös Haj, és persze tudta, hogy az utolsó mondatával el is tereli teles mértékben a szót.
- Hogy micsoda? Jesszuskám! Mindenképp ott kell lenünk lányom! A király eljön hozzánk. Micsoda megtiszteltetés, és micsoda kénytelen helyzet. Pont most mikor úgy sajognak a térdeim, jaj. Mit szólnál ha közösen mennénk az ünnepélyre? – Az asszony megszállottan imádta a királyt, és szegény nem tudta még feldolgozni a halálát.
- Mama a király fia érkezik. Tudod, ő más miatt jön ide. Példát mutatni. – Az öregasszony kételkedve nézett a lányára.
- De mégis kinek akarna példát mutatni szeretet királyunk? Ne beszélj butaságokat drágám. – Mosolygott a hölgy.
- Rendben anya. Figyelj, van elég pénz, hogy télig kihúzzuk. Ide rejtem a szekrénybe. Szeretlek. Én most megyek. A munka vár rám.
- De hát még csak most jöttél haza. – A lány se szó, se beszéd puszit nyomot anyja arcára, felkapta a kis táskáját, és kilépet az ajtón, amikor is bele botlott valakibe. Hirtelen ösztönből előhúzta kését, de aztán vissza is tette, amikor meglátta ki áll előtte. Victoria Honorem a király húga volt az. Három évvel ezelőtt Victoria világjárása alatt a sors összehozta a két lányt.
- Hát megérkeztél picikém! Már aggódtam, hogy túlhajszoltad magad a munkában. – Szólt a konyhából Vörös Haj anyukája. Az anyuka rongyokba öltözött öregasszony volt már. De frizuráján egyáltalán nem látszott az eltelt idő. Vöröslött csak úgy, mint lányának gyönyörű frizurája.
- Semmi gond velem anyám. Kell segítség? – Nyomott egy nagy cuppanóst anyja arcára, majd beállt mellé krumplit pucolni.
- Minden rendben volt ma az erdővel? – Kérdezte Vörös Hajra pillantva az anyukat. Habár sok éve már, hogy Vörös Haj bérgyilkosság által szerzi meg a kenyérre valót anyjának sosem merte bevallani, hisz azok után már nem tudna a szemébe nézni a szégyentől. Azt hazudja, hogy az erdő felügyeletéért felelős, és hogy ezért pénzt kap.
- Minden a legnagyobb rendben. Úgy hallottam, hogy a király meglátogatja a falut. – Válaszolta határozottan Vörös Haj, és persze tudta, hogy az utolsó mondatával el is tereli teles mértékben a szót.
- Hogy micsoda? Jesszuskám! Mindenképp ott kell lenünk lányom! A király eljön hozzánk. Micsoda megtiszteltetés, és micsoda kénytelen helyzet. Pont most mikor úgy sajognak a térdeim, jaj. Mit szólnál ha közösen mennénk az ünnepélyre? – Az asszony megszállottan imádta a királyt, és szegény nem tudta még feldolgozni a halálát.
- Mama a király fia érkezik. Tudod, ő más miatt jön ide. Példát mutatni. – Az öregasszony kételkedve nézett a lányára.
- De mégis kinek akarna példát mutatni szeretet királyunk? Ne beszélj butaságokat drágám. – Mosolygott a hölgy.
- Rendben anya. Figyelj, van elég pénz, hogy télig kihúzzuk. Ide rejtem a szekrénybe. Szeretlek. Én most megyek. A munka vár rám.
- De hát még csak most jöttél haza. – A lány se szó, se beszéd puszit nyomot anyja arcára, felkapta a kis táskáját, és kilépet az ajtón, amikor is bele botlott valakibe. Hirtelen ösztönből előhúzta kését, de aztán vissza is tette, amikor meglátta ki áll előtte. Victoria Honorem a király húga volt az. Három évvel ezelőtt Victoria világjárása alatt a sors összehozta a két lányt.
- Örülök, hogy újra látlak téged. Nagyon fontos volt, hogy
találkozzunk. Bocsánat, hogy nem jeleztem neked előre, hogy jövők, de siettem,
ahogy csak tudtam. – mondta Victoria.
- Légy gyors. Sietek. – komoran felelte Vörös Haj majd elment Victoria mellet és megindult az erdőbe.
- Sosem voltál a szavak embere. Már megszokhattam volna, de most többről van szó. Ez lehetne az utolsó küldetésed. – Vörös Haj vissza fordult Victoriára nézve.
- Miről lenne szó?
- Maga a király küldött érted, aki mint tudod a bátyám lett. Egy küldetésről lenne szó, amit ha jól végzünk, el a király feloldoz téged és Farkast hivatalosan is az egész birodalom előtt. Így végre beköltözhetsz Amdeába, és anyukádnak is normális élete lehet. – Vörös Haj elmorzsolt egy könnycseppet. Nem szokott sírni, de több, mint hat éve már, hogy kitiltották minden birodalomból és üldözik. Mindig is arra vágyott, hogy újra normális életet élhessen, de főleg anyukájának akartam megadni a legtöbbet.
- Mit kéne tennünk? – kérdezte komoly arcvonással Vörös Haj
- Egy csuklyás gonosztevőt kell elkapnunk. Nem lesz könnyű. Ez a valaki már kilenc ember haláláról tehet. Valami itt bűzlik, és sokan azt pletykálják, hogy Tenebris tért vissza. Ki kell derítenünk ki ő, és ha úgy adódik megölni őt. De mindenek előtt meg kell keresnünk Farkast. Van kedved egy utolsó kalandra indulni? – kérdezte Victoria, majd kinyújtotta kezét Vörös Haj felé.
- Mindig is az utolsó kalandra vágytam a legjobban. – Felelte, majd kezet fogtak és elindultak Sehol faluba, északra a hófedte vidékre.
- Légy gyors. Sietek. – komoran felelte Vörös Haj majd elment Victoria mellet és megindult az erdőbe.
- Sosem voltál a szavak embere. Már megszokhattam volna, de most többről van szó. Ez lehetne az utolsó küldetésed. – Vörös Haj vissza fordult Victoriára nézve.
- Miről lenne szó?
- Maga a király küldött érted, aki mint tudod a bátyám lett. Egy küldetésről lenne szó, amit ha jól végzünk, el a király feloldoz téged és Farkast hivatalosan is az egész birodalom előtt. Így végre beköltözhetsz Amdeába, és anyukádnak is normális élete lehet. – Vörös Haj elmorzsolt egy könnycseppet. Nem szokott sírni, de több, mint hat éve már, hogy kitiltották minden birodalomból és üldözik. Mindig is arra vágyott, hogy újra normális életet élhessen, de főleg anyukájának akartam megadni a legtöbbet.
- Mit kéne tennünk? – kérdezte komoly arcvonással Vörös Haj
- Egy csuklyás gonosztevőt kell elkapnunk. Nem lesz könnyű. Ez a valaki már kilenc ember haláláról tehet. Valami itt bűzlik, és sokan azt pletykálják, hogy Tenebris tért vissza. Ki kell derítenünk ki ő, és ha úgy adódik megölni őt. De mindenek előtt meg kell keresnünk Farkast. Van kedved egy utolsó kalandra indulni? – kérdezte Victoria, majd kinyújtotta kezét Vörös Haj felé.
- Mindig is az utolsó kalandra vágytam a legjobban. – Felelte, majd kezet fogtak és elindultak Sehol faluba, északra a hófedte vidékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése